Az élsportoló számára a versenyzés a cél! A fizikai aktivitásnak más korosztályban, más és más célja van. Sorolhatnánk, hogy a diákok sportolásában a szórakozás, az örömszerzés a domináló tényező, a tömegsportban az egészséges életmód kialakítása, a rehabilitációs munkában a fizikai képességek visszanyerése a cél. A versenysportban mindenképpen az egyre jobb teljesítmény elérése a cél. Annak elérése érdekében edz a sportoló, készít edzéstervet az edző, ad vitaminokat a sportorvos. Az alábbiakban olvashatják, hogy mit tud hozzátenni a pszichológus tanácsaival a tervezett, tudatos versenyzés biztosításához.

Az egyre javuló teljesítmény elérése olyan mértékben fűti az embereket, hogy még illegális eszközökhöz is folyamodnak. Szinte biztos, hogy mindenhol, ahol kiemelkedő eredményre törekszenek az emberek, - akár a tudományos életben is - ott megpróbálnak minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy ők legyenek a legjobbak. Mi azt ajánljuk, hogy az emberi agy működésének minden segítségét vessék be, ahelyett, hogy tiltott kémiai anyagokkal próbálkoznának, ami ugyan gyors eredményt hoz, de nagy árat kell érte fizetni, akár a testi egészség kockáztatásával, akár a büntetés bevállalásával.

Milyen célkitűzés motiválja a versenyzőt?

Sok fiatal sportoló azt gondolja, akkor lesz a leginkább motivált a kiemelkedő teljesítményre, ha valami eget verő időeredményt tűz ki célul maga elé. Helytelenül gondolkodnak, mert bizonyosan az irrealitás zónájába csúsznak. Semmiképpen nem az a motiváló cél, ami elérhetetlenül nagy, hanem ami a realitás, az elérhetőség felső szélén van. Belátható, hogy ha az edző túl magas célt tűz ki, és a versenyzője jóval alatta teljesít, akkor csalódást éreznek mindketten. Még az edző-versenyző kapcsolat is megkérdőjeleződik, hiszen az edző azt gondolhatja, hogy versenyzője nem tett meg mindent a cél érdekében, lelketlenül futott, úszott stb, a versenyző meg azt gondolja magában, hogy felkészülés nem ér semmit, ő meg egy tehetségtelen alak.
Ehelyett inkább az a helyes, ha olyan eredményt (időpontot) tűz ki az edző a versenyző számára, amit az edzés utolsó (felpörgetés napjaiban) heteiben valóban el tud érni. Óva intem attól a versenyzőt, hogy magában fogadkozzon, hogy még az edző által kitűzött célnál is jobbat akarjon elérni - nagy valószínűséggel nem fog sikerülni, hiszen csodák nincsenek.

Csak azt kell csinálnia, amit az edzésen is megcsinált - semmivel sem jobbat, nem mást!

Rengeteg hibalehetőséget nyit meg azzal a versenyző, ha eltér a begyakorolt ritmustól, mozdulattól, figurától - a legjobb szándékkal teszi, mégis tönkre vágja azt a finom mozgáskoordinációt, amit hónapokig gyakorolt! Találkoztam minden sportágban ilyen esettel, mikor a tornász még szebben akart valamit kivitelezni, azzal a figyelme óhatatlanul elterelődött arról, amit éppen csinált és hibázott egy nagyot, vagy a műugró nagyon meg akarta pörgetni magát és túlforogta az ugrását stb. Csak azt kell csinálni, amit az edzésen is csinált, és nem szabad eltérni ettől. Ez azoknak elfogadhatatlan, akik mohón vágynak a sikerre, és meg akarják mutatni országnak, világnak, mekkorát fejlődtek egy év alatt, vagy juniorként ki akarnak tűnni a felnőtt mezőnyben is, vagy éppen vissza akarnak vágni az ellenfelüknek.

Nem vezet jóra, amikor a sportoló a gyakorlatán hirtelen meggondolásból változtatni, javítani akar, - bravúrt akar végrehajtani. Mert ez a változtatás megbontja a begyakorolt dinamikus sztereotip mozgássort és mintha sosem edzett volna, kiszámíthatatlan eredménye lesz a mozgástervének..

Sok sportolót a nyilvánosság, a pódium szereplés, a nézők jelenléte arra inspirál, hogy másképp viselkedjen, megmutassa, hogy ő milyen fantasztikus. Ez óhatatlanul eltéríti őt attól, amit begyakorolt és nagy kockázattal vállal olyan megoldásokat, amelyeket edzésen biztosan nem vállalna el. Emiatt nagy valószínűséggel kudarcot vall, és jóval gyengébb teljesítményt hoz ki magából, mintha csak a megszokottat mutatta volna be. Ha felgyorsítja a mozgás sebességét (mondjuk a futó, vagy a kajakos), akkor óhatatlanul kiesik a ritmusából és nehezen talál vissza - emiatt hullámzóvá válik a teljesítménye, mert a taktikáját feladta. Ha egy elemet a tornász még magasabban, még elegánsabban akar végrehajtani, akkor bekövetkezhet az, hogy lecsúszik a keze a gyűrűről és egy kézen fog lógni.

Az edzésen megszokott teljesítmény megismétlésének célkitűzése kifejezett előnyére szolgál azoknak a versenyzőknek, akik jobban izgulnak a kelleténél. A versenyzőt megnyugtatja az az instrukció, amit edzőjétől hall, hogy ugyanazt kell csinálnia, amit sok száz órán keresztül gyakorolt -, nem kell mást csinálnia, mint az edzőteremben. Az izguló versenyző hajlamos arra, hogy nagyobb erővel, sebességgel csinálja meg a begyakorolt mozdulatot, emiatt esik szét a koordinált mozgássor, válik darabossá, görcsössé a mozgása.