A mai társastáncok közül a keringő a legrégibb. A neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik, és a talaján sikló lábak forgó mozgására vonatkozik (Dreher = forgató, Schleifer = csúsztató).

Eredetét a XII.századig vezethetjük vissza, amikor "hoppaldei" páros tánc néven ismerték. A XVI. században ebből alakult ki a "landler" amely még napjainkban is ismert bajor néptánc. Ezt a táncot Németország déli részein és Ausztriában a nép táncmester nélkül táncolta.
Később a "deutsche" és a "langaus" fejlődött belőle. Az utóbbi táncban a táncosok egy nagyon hosszú termet a legkevesebb forgással kellett, hogy végigtáncoljanak. A hatóság tilalmi rendeletek hozott a tánc ellen, egészen a XVIII. századig. Tilos volt a partnernő körbeforgatása és pörgetése, levegőbe dobása és átpördítése.
A XVIII. század végén a bécsiek "walzer" néven népszerűsítették. 1770-ben Goethe számolt be a "német táncról" szerzett tapasztalatairól, és 1782-ben jelent meg a Néhány szó a keringőről című könyve. A porosz udvarban tanították a keringőt. 1794-ben a porosz királynő, Lujza, aki nem volt tőle elragadtatva, betiltotta (Berlinben a tilalom 1918-ig volt érvényben). A müncheni bálokon viszont játszották és táncolták. Lágy, melodikus zenéje magával ragadta a táncolókat, és varázsos hangulata fiatalt, öreget egyaránt meghódított. Nemcsak a báltermeket uralta, ahol a jó keringő táncosok páratlan népszerűségre tettek szert, hanem felkerült a színpadra is. Rajongóinak száma még növekedett, amikor a XIX. század végén a bécsi opera is bemutatta. Ezután a keringő tovább folytatta diadalútját úgy, hogy az operettek legvonzóbb betétszáma lett. Lanner és Strauss keringői bejárták az egész világot. A keringő sok változáson ment keresztül, és a mai formája az amerikai boston és a walzer különböző formáiból alakult ki. Az időnként divatossá vált modern táncok mellett a keringő időállónak bizonyult és napjaink modern táncai sem tudták elnyomni.
Az osztrák császári és királyi katonatiszt és tánctanár, Karl von Mirkowitsch tette a bécsi keringőt versenyképessé. Neki és a nürnbergi tánctanárnak, Paul Krebsnek köszönhető, hogy 1951-ben a bécsi keringőt standard táncként ismerték el.

Forrás: Tánc.hu